Hír, program, komment

Dr. Csáky András polgármester megemlékező beszéde:

TRIANONT SOHA NEM FELEDJÜK

Tisztelt Emlékezők, Kedves Fiatal Barátaim, Hölgyeim és Uraim!

Néhány évtizeddel ezelőtt, úgy 1990 tájékán még úgy hittem, hogy ez a nemzeti gyásznap mindannyiunkat szíven fogj ütni. Végre a sok hallgatás után nem is történhet más. Végre-végre visszatalálunk a történelembe!

1948-tól kezdve átéltünk néhány évtizedet, a többségünk akkor nevelkedett, amikor Trianonról szó sem eshetett. Az internacionalizmus volt az úr, ami nem csupán a nacionalizmus ellentéte volt, hanem egy nem létező proletár internacionalizmust jelentett. Vagyis egy sztálinista szovjet elképzelést, ami miatt épp eleget szenvedtünk. Hát persze az szenvedett, aki nem értett egyet vele. A nyaloncok soha nem szenvednek. Nem volt tanácsos magyarnak hangoztatni magunkat. Mindent, ami csak egyszerű családi hagyomány volt, könnyedén bélyegezték magyarkodásnak. Az pedig eleve nem illeszkedett bele a rendszer pártgondolkodásába, a Szovjetunió és a béketábor nemzetek feletti kizárólagosságába.

Kedves fiatal barátaim azt hihetik, rémeket beszélek.

Pedig ez volt a valóság. És, sajnos, volt tartós következménye is.

Aki átélte, tudja, hogy ez a rettenet nem maradt hatás nélkül. Egy-két nemzedék úgy nevelkedett, hogy vagy fogalma sem volt a Szent István-i Magyarország szétdarabolásáról, vagy pedig hallani se akart róla, hogy köze lenne a szomszédságunkhoz. Számára ott román volt, szlovák, jugó. Más semmi. Az idetévedő erdélyi magyart, aki különbül beszélte a magyart, mint ő, lerománozta.

Kedves Megjelentek!

Trianon történelmi jelentéséről Gaganetz Péter tanár úr mondja majd el mindazt, aminek kitörölhetetlennek kellene lennie a gondolkodásunkból. Biztos vagyok benne, a Kossuth Gimnázium diákjai megrendítő szövegeket idéznek. Csak annyival előzhetem meg az ő mondandójukat, hogy emlékeztetek a rendszerváltoztatás pillanatára. 1990. június negyedikén még csak néhány napja ülésezett az első szabadon választott országgyűlés, amikor 1948 óta először lehetett politikai fórumon megemlékezni a trianoni úgynevezett békeszerződés évfordulójáról. Ez még akkor is egyéni kezdeményezés volt, nem volt benne a hivatalos parlamenti programban. Mivel azonban Szabad György történész akadémikus volt az országgyűlés elnöke, aznapi megnyitójában egy perces néma felállásra kérte a képviselőket. Kissé távoli módon ennek mi, ceglédiek is érintettjei vagyunk, ugyanis Szabad György mindmáig a legnagyszerűbb, legtöbbet tudó kutatója Kossuth Lajos életművének. És ahol Kossuth jelen van, ott mi is ott kell, hogy legyünk. Ebben az esetben legalább most, 35 évvel a történtek után, meg kell emlékeznünk a már az égiek közé távozott professzor cselekedetéről, aminek az lett az azonnali hatása, hogy az egyik akkori ellenzéki párt képviselői, - tiltakozásul a megemlékezésért - elnökükkel az élen kivonultak az ülésteremből. Érdemes utána nézni a parlamenti jegyzőkönyvben.

Kedves Jelenlévők!

Ezt akkor is elmondtam volna, ha csupán történelmi adalék lenne. De a későbbi politikai változások arra kötelezik a Trianont értőket, hogy gondolkodjanak el arról a politikai erkölcsről, amely megengedi, hogy később az legyen valaminek a vezére, amit korábban megtagadott. Tudjuk, állj az élére!

Általában is zavaros a magyar történelem első világháború utáni értelmezése. Amit itt most keserűséggel említettem, számomra nagyon fontos, de a korábbi évtizedek is megtették a magukét. A karaktergyilkosság nem új találmány. Gróf Apponyi Albertet, aki a világtörténelem egyik legmegrendítőbb beszédét mondta a régi Magyarország megmentésére, évtizedeken át vén bolondként ábrázolták. Az nem volt fontos, hogy fogyunk, veszünk.

Az utánam következők - minden bizonnyal - részleteket is mondanak erről. Annyi ajánlást engedjenek még meg nekem, hogy szerintem mi már csak az egyetemes békére vágyhatunk, a határok európai lebontására. Nem nagyon lehet más: a történelmileg megtörtént Trianon a lelkünk Trianonja lesz és az is marad.

Köszönöm, hogy meghallgattak.