ECSER KÁROLY

Elhunyt Ecser Károly Európa-bajnok súlyemelő.

Életének 74. évében, 2005. április 6-án váratlanul és csendben elhunyt Ecser Károly Európa-bajnok, korábbi súlyemelő rekorder. Cegléden született, itt járt iskolába, de az élet úgy hozta, hogy sportkarrierjét nem a szülővárosában élhette meg. Testvérbátyjával és sok fiatalkori barátjával a ceglédi uszodában ismerkedett meg az úszó- és vízilabdasporttal, de örömét lelte a labdarúgásban is. De addig, amíg testvére a válogatott kerettagságig vitte öttusában (Szondy István és Csordás György mellett), ő nem tűnt ki társai közül.

A CVSE-ben eltöltött tanulóévek azonban nem múltak el nyomtalanul az ifjúkort élő Ecser Károlyban. Még a sorkatonai szolgálata idején is távol állt tőle a súlyemelés. Elég későn és véletlenül hozta össze a sors a később egész életét meghatározó "vasgyúrással".

Mint pályakezdő Budapesten kezdett el dolgozni, és miután a barátai a súlyemelőteremben tréningeztek, a 23 éves Ecser Károly, aki lekísérte őket az edzésre, az első alkalommal a feje fölé emelte a mázsás súlyt.

Nem kell mondani, ettől kezdve elválaszthatatlan volt sorsa az edző- és versenytermek világától. 1961-ben került be a válogatott keretbe, és még ebben az évben országos csúcstartó lett a nehézsúlyban: öt év alatt 412,5 kg-ról 522,5 kg-ra javította a magyar rekordot. Ő volt az első magyar súlyemelő, aki a háromféle fogásnem együttes értékelésében először elérte az 500 kg-os álomhatárt.

Az Újpesti Dózsa, a Csepel SC és a Tatabányai Bányász SC voltak egyesületei. Őstehetségnek tartották a Földi Imre, Veres Győző és Tóth Géza fémjelezte korszakban.
Több világversenyen szerepelt és állt helyt. A tokiói olimpián az amerikai és szovjet súlyemelő óriások mögött az ötödik helyen végzett, de volt világbajnoki bronzérmes és pályájának csúcsán 1965-ben Európa-bajnok.

1961-1966 között sorozatban hatszor nyerte meg a magyar felnőtt bajnokságot. Sérülékenysége miatt 1967-ben visszavonult a versenyzéstől, és nem sokkal utána a magyar utánpótlás-válogatott edzője lett. Kiváló szakmai és emberi tulajdonságait mint edző is nagyszerűen kamatoztatta. Tíz évig a tiszaújvárosi súlyemelő szakosztály vezetőedzője volt, ahol világbajnokok és sikeres sportolók nőttek ki a keze alatt.
Szíve azonban hazacsábította szülővárosába, Ceglédre, ahol 1982-től a helyi szakosztály megszűnéséig (1995) a CVSE vezetőedzője volt, úgy is, mint a MÁV Ceglédi Állomásfőnökségének nagy tiszteletben tartott dolgozója.
Nyugdíjazását követően sem szakadt el az egyesületétől, a CVSE alkalmazásában állt mindaddig, amíg ez nem volt számára fárasztó.

Időközben a családja "fészket váltott", feleségével kiköltözött Ceglédbercelre, ahol pihentető otthonra és megbecsülésre talált új környezetében is.

Halála fájdalmas veszteség családja és a magyar sport számára. Karcsi bácsi, nyugodjon békében!

Magyar László a Sportmúzeum vezetője