Hír, program, komment

Nem akármilyen évet zárt tavaly a Ceglédi VSE 100 kilós judósa: Vég Zsombor a marokkói junior-világ- és a finnországi korosztályos Európa-bajnokságon egyaránt bronzérmet nyert, és csak azért nem utazott az oroszországi U23-as kontinensviadalra (amelyen dobogóesélyes volt− a szerk.), mert megsérült. A marrakesi sikere mindazonáltal elég olimpiai kvalifikációs ranglistapontot adott ahhoz, hogy a helyezése már azt jelentse: elérhető távolságba került a tokiói olimpiai kvótaszerzése.

− A szövetség miként állt hozzá a versenyeztetésedhez?

− Támogatóan - válaszolt Vég Zsombor. - A tel-avivi Grand Prix-viadalon, a párizsi és a düsseldorfi Grand Slam-versenyen egyaránt indulhattam volna, csak Franciaországba nem utaztam el, mivel néhány nappal az erőpróba előtt meghúzódott a combom, ráadásul beteg is lettem. A ranglistán a magyarok közül Cirjenics Miklós és Ohát Zalán egyaránt előttem áll, utóbbi viszont megsérült. Szóval ha nem halasztották volna el a játékokat, s ezzel együtt a kvalifikációs megméretéseket, úgy én vehettem volna részt a hátralévő versenyeken.

− Izraelben kezdődött a szezon. Már az első körben búcsúztál, miután a meccs kezdete után néhány másodperccel leléptettek a görög Georgiosz Malliaropülosszal szemben…

− Sokkal erősebbnek éreztem magam nála, rögtön el akartam intézni. Belső gánccsal indítottam akciót, a kontrollt ugyanakkor átvette. Máshogy nem tudtam kiszabadulni, csak úgy, ha kibukfencezem a helyzetből. Kiderült, ez immár egy éve szabálytalannak minősül, így elbuktam a lehetőséget. Pedig viszonylag szerencsés volt a sorsolásom. Akár még a helyosztóig is küzdhettem volna… Igazán kár érte.

− Düsseldorfban egy mérkőzéssel tovább meneteltél: túljutottál a svájci Otto Imalán, ám a mongolok világbajnoki bronzérmese, a világranglista tizedikje, Otgonbatar Lhagvasuren már túl nagy falatnak bizonyult.

− Nem volt jobb nálam, igazságtalannak tartom azt a vereséget. Két sidóval vezettem, rámentem arra, hogy még egyszer megintsék, végig aktívabb voltam, kontrolláltam. Az utolsó néhány másodpercben aztán vazarit ítéltek az egyik akciójára. Erről csak annyit: láttam én már ennél nagyobb dobásokat is, amelyek pont nélkül maradtak…

− Mindeközben az oberwarti European Open-viadalon bronzérmes lettél, összességében pedig a lajstrom ötvenhetedik pozíciójában tanyázol. Továbbra is reálisnak tartod az olimpiai kvalifikációdat?

− A junior-világbajnokságot meg akarom nyerni, ez a legfőbb célom. Ezért hétszáz pont jár, így Zalánt már meg is előzném a ranglistán és lőtávolba kerülnék a kijutást érő helyhez. Emiatt például kifejezetten jól jött a halasztás, mi több, még egy évvel tapasztaltabban léphetek tatamira az erőpróbákon. Nem tettem le Tokióról, ott akarok lenni! A karanténidőszakot azonban egyre nehezebben viselem, nagyon hiányoznak a megméretések. Futok, erősítek, az edzőim járnak hozzám fogásokat gyakorolni, szóval a munka nem lett kevesebb. Ettől függetlenül ideje lenne, ha minden visszaállna a régi kerékvágásba!

Forrás: Utanpotlassport/judoinfo.hu