Hír, program, komment

Földi László országgyűlési képviselő beszéde:

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Kedves vendégeink!

Emlékező magyar polgártársaim!

"A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek."

Wass Albert régi, de mit sem kopott igazsága ez, és azt hiszem, méltó arra, hogy a nemzet születésnapját megünnepelve elgondolkodjunk rajta egy kicsit.

Mert mi az a haza?

Több mint egy ország. Több, mint egy állam. Országa, állama sok közösségnek lehet. Azt akár hódítással vagy vásárlással is lehet szerezni.

A haza azonban: otthon. Vörösmarty Mihály Szózatának örök érvényű intésével kifejezve: a hely, ahol élned, halnod kell.

Természetesen sok példa van arra, hogy emberek önként vagy kényszer hatása alatt, de mindenképpen egy jobb élet reményében elvándorolnak onnan, ahová születésük okán rendelte őket a sors, és megpróbálnak új hazát találni, teremteni.

Tiszteletre méltó, bátor, sok esetben indokolt és érthető vállalkozás - de teljes siker sohasem koronázhatja. Aki ugyanis elhagyja a földet, amelyből vétetett, az mindörökké gyökértelen marad.

"Hosszu hervadás emészti azt a fát/Melyet nagy korában tesznek más földbe át." - írta Tompa Mihály "Levél egy elbujdosott barátom után" című költeményében, majd hozzáteszi:

"Szívet cseréljen az, aki hazát cserél".

A haza ugyanis nem a városok, a községek, a falvak, a tanyák, az utak, a gyárak, a folyók, a tavak, a szántók, a hegyek és a völgyek összessége.

Nem is csak a család, a határ, a megélhetés, a munka, az étel, a nyelv, a ruházat vagy a szokás.

A haza végképp nem csak a Piros Arany, a parizer, a lecsó, a Túró Rudi, a Pick szalámi vagy az olimpiai aranyérem. A haza egy viselkedés.

A haza az, ahogyan egymással bánunk, ahogyan egymáshoz viszonyulunk.

A haza olyan emberekből áll, akiket több köt össze, mint amennyi szétválaszt.

A haza az a hely, ami megtart, megvéd, ami néha elenged, sőt elküld, de mindig visszavár.

Hazátlan az is lehet, aki a szülőföldjén él, ha azt minden nap megveti és kigúnyolja.

Hazafi öngyűlöletből még sosem született. Hazaáruló annál több.

Erről szeretnék önöknek beszélni ma, Magyarország születésnapján. Mert úgy látom, hogy még mindig sokan vannak közöttünk, akik gyűlölik a magyarságukat.

Szégyellik, és emiatt utálják, kifigurázzák, végső soron: megtagadják. Ők azok, akik bármi is történik, csak általánosítani tudnak, és rögtön odaköpik: "lám, ilyenek a magyarok."

Ők mindig készen állnak definiálni, hogy milyen a tipikus magyar, és a meghatározás mindig arról szól, hogy a magyar alávalóbb másoknál.

Ők azok, akik a történelmünket csak rossz döntések és nagy vereségek sorozataként képesek látni, és minden megnyilatkozásuk azt kiabálja, hogy szerintünk bűnös nép vagyunk.

Én úgy vélem, hogy ennek a jelenségnek a hátterében az önutálat áll.

Aki magyarként ennyire gyűlöli a hazáját, beleértve annak múltját, jelenét sőt jövőjét is, az minden bizonnyal saját magát sem szereti.

Aki pedig saját magát sem képes szeretni, az hogyan tudná a nemzetét, amelynek sokféle, tőle nyilván számos területen különböző tagja van?

Sehogyan. Az hazátlan lesz a saját hazájában, de bárhová is megy, mindenhol ugyanilyen hazátlan marad, mert viszi magával a kisebbrendűségi érzés, az öngyűlölet batyuját.

Én azt mondom, dobjuk le a vállunkról mindannyian ezt a terhet! A sikeres népek szeretik magukat.

Hölgyeim és uraim!

Itt állunk egy több mint ezer éves országban, amely megszámlálhatatlanul sok dölyfös hódító és véres kataklizma után is önálló, szabad, független jogállam, saját nyelvvel, kultúrával, tradícióval és hittel, háborítatlan határokkal, erős kormánnyal, fejlődő gazdasággal.

Minden harcunkat becsülettel megharcoltuk. A koronavírus-járvánnyal szemben is eredményesen küzdünk.

Tudósaink, mérnökeink, sportolóink tehetségének az egész világ a csodájára jár, de teszi a dolgát mindenki más is: munkás, gazda, értelmiségi, városi és vidéki, idős és fiatal, aki reggelente korán kel és a családjáért, a hazájáért dolgozik tisztességgel: gyereket tanít, leckét ír, búzát arat, kenyeret süt, vevőt szolgál ki, szerszámot kovácsol, gépet javít, hidat tervez.

Teszi a dolgát. Ott, ahová rendeltetett: Magyarországon.

Semmi okunk nincs arra, hogy megvessük magunkat. A magyarság teljesítménye világszinten is kiemelkedő.

A történelem logikája alapján a mi népünknek, nyelvünknek és kultúránknak már léteznie sem szabadna. Vegyük végre észre, hogy mi mégis itt vagyunk, és saját magunk maradtunk, tehát - ismét

Vörösmartyval szólva - "él nemzet e hazán". Mi kell ennél több, jobb ok az ünneplésre?

Igen, tudom: a világban félelmetes dolgok történnek az emberrel és természettel Afganisztántól az Antarktiszig, a Golf-áramlattól a globális kultúravesztés áramlatáig.

Sokan szorongunk emiatt, és a jövő kicsit mindig bizonytalan. De ismét csak vegyük észre, hogy ez a hely, Magyarország, amit az őseink vérrel és ésszel építettek fel, őriztek meg és bíztak ránk, a világ egyik legbiztonságosabb helye, ahol a gondok ellenére nemcsak élhető az élet, hanem joggal bízhatunk a gyarapodásban is!

A világ nagy részén az embereknek nincs hazájuk, élelmük, ivóvizük, biztonságuk, törvényük, kormányuk, szabadságuk, önállóságuk - mi azonban, Szent István örökségének gondozói ma is az új kenyér illatában gyűlhetünk össze ünnepelni, a saját hitünk szerint, a saját nyelvünkön.

Köszönet érte minden valaha élt és ma élő magyarnak, aki képes otthon lenni a saját hazájában, és nem gyűlöli a saját magyarságát.

Mert ők az országépítők. Ők azok, akik nem szégyellik a magyarságukat, hanem megtartó erőforrásként tekintenek rá, ami nem különbbé teszi őket, hanem önazonossá.

A magyarság ugyanis nem melldöngetés, ahogyan egyébként az európaiság sem.

Aki igazi magyar, az nem mások alá vagy fölé helyezi magát, hanem mások mellé.

Egyenrangú, egyenjogú európaiak vagyunk - mindig is azok akartunk lenni, és ma is ezért harcolunk.

Nem az egyformaságért, hanem az egyenrangúságért, az egyenjogúságért, a kölcsönös tiszteletért, a kettős mérce ellen.

Nem sérelmi politizálást folytatunk, nem kaparjuk újra és újra véresre a történelmi sebeinket, hanem előre tekintünk és ott is a magyar érdeket nézzük.

A magyar érdek pedig az, hogy minden magyar otthon érezze magát a hazájában, és ez a otthon biztonságos, fejlődő közeg legyen.

Ezért működünk együtt Nyugattal és Kelettel, az Európai Unió oroszlánjaival vagy Ázsia tigriseivel, legyen bár szó életmentő vakcináról vagy munkahelyteremtő beruházásról.

Ezen a helyen élünk, Magyarországon. Itt védjük meg és gyarapítjuk az értékeinket, itt teszünk eleget államalapító uralkodónk testamentumának, itt szolgáljuk meg a 48-as és az 56-os hősök áldozatát. Magyarországon, Magyarországért.

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Augusztus huszadika az összmagyarság legfontosabb ünnepnapja. Azt ünnepeljük, hogy nemcsak létezik a magyar, de él is.

Él a hazájában, s él a hazája lehetőségeivel.

Legyünk méltók arra, hogy magyarok vagyunk, és bánjunk egymással úgy, hogy mindannyian szeretni tudjuk a hazánkat.

Mert "A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek."

Boldog születésnapot, Magyarország!

Köszönöm, hogy meghallgattak.