Hír, program, komment

Ez a rendkívüli esemény azért jöhetett létre, mert Czinege Imre az ELTE Bölcsészettudományi Karán 65 évvel ezelőtt szerzett középiskolai tanári végzettséget, amelyért most vasoklevéllel ismerték el a munkásságát. A Pedagógiai és Pszichológiai Karon 50 éve kapott pedagógia szakos előadói diplomát, amelyért aranyoklevelet adományoztak neki.

További jó egészséget, hosszú boldog életet, nyugodalmas munkálkodást kívánunk!

Az alábbiakban Czinege Imre volt kolléganője, Varga Erzsébet tanárnő színes, közvetlen hangvételű levelét olvashatjuk egykori direktorához.

***

Szeretve tisztelt Főnököm!

A "fémdiplomák" híre arra sarkallt, hogy a magam és egykori kollégái, tanítványai nevében gratuláljak, és egyben felidézzem a múltat is.

Egyértelmű: A "Czinege-éra" örökre arany betűkkel íródott be a BEM iskola történetébe!

Amikor 1965-ben, 34 évesen a szakmunkásképző élére került, minden lehetőséget megragadott, hogy igazi középiskolát faragjon az intézményből, ahol addig még szalagavatót és ballagást sem tartottak.

Bár a kereskedelmi iskola önállóvá válásáig ott is ellátta a vezetői feladatokat, és egy időben a megye 8 szakmunkásképzője tartozott az igazgatása alá, a szívügye mégis mindig "a" Bem maradt.

Volt időszak, amikor 30 féle szakma oktatása folyt, az esti tagozattal együtt az osztályok száma meghaladta az 50-et. Ha az elméleti és gyakorlati oktatás heteit váltva sem akadt elég hely, akkor következett a terembérlés. Működött énekkar, irodalmi színpad. Negyedévente komolyzenei hangversenyre is sor került. A szakmunkás végzettségű felnőtteknek lehetőségük nyílt, hogy esti tagozaton érettségizhessenek. Később nappali képzésben indult műszaki szakközépiskola, és technikusképzés is.

Újabb résszel gyarapodott az iskola, megépült a konyha és az ebédlő, beindultak a tanműhelyek. A hagyományos iskolai sportokon kívül a diákok jeleskedhettek például súlyemelésben, tájfutásban, ökölvívásban. És még sorolhatnám az érdemeket, eredményeket. Ma úgy mondanánk: Czinege Imre keménykezű irányítással, következetesen, igazi innovatív vezetőként menedzselte az iskolát.

De a szigorú főnöknek volt humorérzéke is. Ha a kollégákkal összefutunk, rendszerint előkerülnek a mulatságos történetek, és a szállóigévé vált mondásai. Például, a tantestületi kirándulásokon, amikor már a terített asztalnál ültünk, a szakoktató kolléga, Nagy Feri bácsi vezényletével mindig felharsant az ácsok himnusza: "Nád a házam teteje, teteje, rászállott a cinege, cinege…" Ahányszor elhangzott a "cinege" szó, a tantestület annyiszor vágta magát vigyázzba...

Jövőre, ha a 90. születésnapján köszöntjük, csokorba szedjük majd a sok vidám emléket. És abban is biztos lehet, Főnök, ha nem is szegény Nagy Feri bácsi vezényletével, de el fog hangzani az ácshimnusz! Ám attól tartok, a vigyázzba ugrándozással lesz némi probléma...

Szeretettel:

Varga Erzsébet Babó