A vasárnapi ebéd után útnak indulva a Vécsey utcában ez a látvány fogadott minket: két festő a ház előtt, a járdán állvány, vászon, ecsetek és kemping szék… Elhaladtunk mellettük, de a kérdések annyira zakatoltak a fejünkben, hogy muszáj volt visszakanyarodnunk. Sütő Edit és Sütő Gábor művészpár, épp a szemben levő házat festették meg. Az alkotókat kérdeztük jelenlegi tevékenységükről és motivációikról.
- Ez teljesen normális tevékenysége a festőnek, fest. Amikor elfogyott a látnivaló az udvaron belül és megunjuk a körtéket, almákat és olykor egymást is kénytelenek vagyunk kimozdulni. Kocsim az nincs, így a biciklim kosarába pakolom a szükséges eszközöket és útnak indulok vele. Annyit járok itt a Vécsey utcában és olyan szép ez a ház, úgy éreztem meg kell festenem. - mondta Edit s közben rámutatott a szemben levő házra, majd folytatta: - Az igazi vizuális táplálék még mindig az élő látvány. Az igazi kép az, ami a helyszínen történik. Most például pörkölt illatot érzek és valahányszor majd ránézek erre a képre, eszembe fog jutni ez a puha, világoskék ceglédi levegő és ez az isteni pörkölt illat, aminél nincs jobb a világon. Ha ezzel az alkotással végeztünk, jön a következő: a Kovács kastély, aztán haladunk szépen tovább.
Ezután Gábor - az ecsettel egy pillanatra sem tágítván a vászontól - vette át a szót:
- Cegléd városnak gyönyörű értékei vannak, amit meg kell örökíteni. Mi festők azért vagyunk, hogy ezeket a kincseket az emberek elé tudjuk tárni.
Különleges élmény volt ez, így vasárnap délután. A művészpár azt is elárulta nekünk, hogy terveik között szerepel az, hogy összegyűljön egy festménysorozat Ceglédről - utcáiról, épületeiről, az itt élő emberekről - s eztán megcélozzák a város egyik kiállítótermét.
Kovács Diána és Szokolai Attila