Bármennyire borzongunk (volt ilyen is) vagy ájuldozunk (mint az idén is) a júniusi időtől, a pálmaliliom, Yucca filamentosa kivirágzik. A mexikói-amerikai határvidéken őshonos fajai a mienknél több meleget kívánnak ugyan, de itt is megélnek. A jukkamoly viszont fázik, ezért termést nem érlel. Sebaj. Viszont az eredete (XVIII. századtól szokás) tisztázatlan, miként jött szokásba, de ahol nagyobb tömbben élnek evangélikus vallásúak, a temetőikben feltűnően sok pálmaliliomot látni. Kedvenc érkezési panorámakép nekem, hogy a vonat Cegléd felé tart, ugyanis a fehér virágzatok messzire hirdetik, itt evangélikus testvérek nyughelye van…
Ismerünk olyan rokonfajt, amely a burgonyához hasonlóan, tápláló gumókat képez a földben, nagy örömére az éhező közép-amerikai szegény embereknek. Mindehhez csak szerényen teszem hozzá saját tapasztalatomat, amit Gimes Nándor ciszter szerzetes, az ELTE egykori növényélettan professzorától tudtam meg, hogy a pálmaliliom korán kialakuló virágbimbói alkalmasak modellkísérletek végzésére.
Ugyanis 1966-ban Fertődön megfigyeltük, ha a bimbókból eltávolítjuk a porzókezde-ményeket, kb. 2-3-szor hosszabb termők jelennek meg. Viszont ha a termőkezdeményt távolítottuk el, a porzók számszerűségükben is megsokasodtak. Amikor egy angol tudományos folyóirat életút interjút kért, épp ezt mondtam el a riporternek, miért is szereztem a doktori fokozataimat a növényi szex kutatásaival. Fertődi Kutató Intézet, a jukka tesztnövény, Zatykó József és Garay András példamutatása - amíg a körülmények engedték - az említett irányban kutattam.
Hogy a változások mindenkire érvényesek, a történeti ökológiai és flóra-kutatások irányában tett nyitás, még szebbé és csodásabbá segítik varázsolni a természetet. Ezért van, hogy a jukkák virágzása idején mindig elolvasom, meg nem unhatóan, a 104. zsoltárt: a Teremtés himnuszát.