Hír, program, komment

Programok, fesztiválokkal köszöntik sok helyen az őszt. A szüret első időpontja a középkori hagyomány szerint szeptember 29-én, Mihály napján kezdődik. A szőlő szüretelése kemény, fárasztó munka, azonban nagyon hálás, hiszen láthatjuk, megkóstolhatjuk munkánk gyümölcsét: szüretkor a mustot, később pedig, Márton napján az újbort. A szüret az ókor óta emberi világunk fontos része. A mustból persze ilyenkor még nemigen lett bor, azt csak Márton napján lehetett megkóstolni.

Két meghökkentő és különleges helyre, kirándulási lehetőségre szeretnénk felhívni a figyelmet, s ez a Monori Pincefalu, és Ócsán az Öreghegyi Pincesor. Mindkét hely a régmúlt időkben a társasági összejövetelek színtere volt, itt beszélték meg a világ, és a helyi eseményeket. Mindkét hely a szomszédunkban van, bejelentésre látogatható, s aki még nem járt erre, sajnálhatja.  

A cikk címe a "Jégvirágtól a borvirágig" egy esemény, rendezvény neve Monoron, a Strázsa-hegyen. amelyet minden év január első napjaiban rendeznek meg. (A következő ilyen esemény 2018-ban január 2-án lesz). A hobbi borászok és a Vendégváró Pincészetek igazi családias, vidékies környezetben örömmel fogadják a vendégeket és kóstoltatják boraikat, ételeiket. A gasztronómia helyi specialitásai is felvonulnak. A különlegessége a helynek abban rejlik, hogy közel ezer pincét, présházat találni itt, egy unikum pince falut. Európát járva, sok borvidéket megismerve, igazi egyedülálló pince falvakat csak hazánkban lehet találni. Hazánkban is több kiváló borvidék ismert, de pincefalu, mint olyan, nem sok van. A Monori Pincefalu a hazai épített pincekultúra egyik fontos és a maga módján egyedülálló eleme. A Strázsahegy (190 m) a hagyomány szerint arról kapta a nevét, hogy a török korban innen kémlelték a környéket, őrizve a falut a portyázó török katonáktól.

A monori emberek - na meg persze a térképek is - hegynek hívják, s ennek megfelelően a sík vidéken élő emberek számára igen jelentős tekintéllyel bíró hegyként nagy becsben tartják a Strázsát, amelynek azonban szelíd lankáit bejárni nem kell túrabakancs. Tornacipő, de akár szandál is elég egy ide tervezett kiránduláshoz, és talán elég még a festői tájra nyitott szem, a barátságos köszöntésekre és családi pincékbe hívogató, egyszerű szavakra nyitott szív is. A hegyen a szőlő- és bortermelésnek több évszázados hagyománya van, amelyet korabeli írásos dokumentumok is bizonyítanak. A monori szőlőtelepítések 1446-tól az egri Káptalan birtokcseréjétől feltételezhetők, ugyanis 1446-tól Eger város katolikus egyháztanácsa lett Monor földbirtokosa. Az agyagos-löszös dombon kézi erővel ásták ki a boroshordók tárolására szolgáló pincéket, és többségük elé présházakat is emeltek. Az itt lévő szőlőfajták nagyobb része hagyományos, tőkeművelésű, öreg tőke (pl. Kadar, Tótfekete, Mézes, Ezerjó stb.), amelyek igen munkaigényesek. Vannak azonban szép számmal jól gondozott, kordonos művelésű, modern fajtákkal telepített szőlőterületek is, amelyek terméséből jó évjárat esetén kitűnő borokat állítanak elő. A Monori Pincefalu leggyakoribb borszőlő fajtái: Rizling, Rizlingszilváni, Rajnai Rizling, Kékfrankos, Zweigelt. A vendégszeretet mellett élményt nyújtó látnivalókkal is rendelkezik maga a pincefalu, utcáival, építészeti értékeivel, az Ezer Pince Szőlészeti és Borászati tanösvénnyel tartalmas kikapcsolódást kínál a vendégek számára. De vannak olyan rendezvények is, ahol a vidám bor kóstolás, finom ételek mellett film vetítés folyik, összekapcsolva a különböző élvezeteket.

A másik kuriózum, látványosság az Ócsai Öreghegyi pincesor. Az Egyesület 200-ben alakult, az Öreghegyen levő műemlék pincék tulajdonosaiból. Megérkezve az Öreghegyre, a nádtetős, különös formájú mintegy száz pince látványa meghökkentő, és példátlan élmény. A hagyomány úgy tartja, hogy Ócsán a XIII.sz. elején Franciaországból ide települt premontrei szerzetesek honosították mega szőlőművelést, s ezzel együtt megjelentek a feldolgozás és tárolás épületei is. Mára már megritkult szőlő ültetvények között, mint hosszában megnyúlt szalmakalapok, nádtetők sűrű sora guggol egymás mellett. Ha közelebb megyünk, látjuk, hogy a tetők földbevájt pincéket takarnak. Hazánkban ez is egy egyedülálló műemlék együttes. Az ollóágas, nyeregtetős, nádfedeles pincék között háromszáz éves is akad. Az oromzatok néhol kovácsoltvas díszítésűek, a "gádorok", a hordógurító pincetorok a pince bejáratok visznek le a pincébe. Be kell jelentkezni, ha valaki szeretné felkeresni, s a pincék tulajdonosai szívesen mesélnek, s lehet bort is kóstolni. A pincék tulajdonjoga apáról- fiúra szállt, nemzedékről nemzedékre. A pincék után ne felejtsék el felkeresni Ócsa központjában a templomot, ugyanis Ócsán találjuk Magyarország egyetlen háromhajós, kereszthajós, tornyos, román kori bazilikáját. Az Öregfalu közepén álló, XIII. század elején épült premontrei bazilika románkori építészetünk egyik legszebb erődtemploma.

Reméljük, hogy egy kis kedvet csináltunk a kirándulásra. Városunk környékén levő kiváló pincészetek is várják a látogatóikat. Évek óta sikeres a Nyitott Pincék Napja, amely minden év június elején kerül megrendezésre.

Ezen kívül nem tudunk mi egyebet javasolni, mint hogy használják ki az Indián nyár még melengető napsugarait és menjenek kirándulni!

Szép őszt, vidám szüretelést és jókedvű kirándulásokat kívánunk!

Füle Magda