Hír, program, komment

A Nemzeti Dalt az ünneplők Ozsgyáni Mihály tolmácsolásában hallhatták, majd következett a Gubody-díj átadása. Az idei esztendőben néhai Giba István pedagógusnak, a város egykori alpolgármesterének posztumusz ítélték oda az egyik legrangosabb városi elismerést, amelyet a kitüntetett özvegye vett át.

Takáts László az ünnepi eseményeket megnyitó beszédében kiemelte a modern Európa és a magyarság történelmét végig kísérik a forradalmak, amelyek a nemzet egységében gyökereznek. Az összefogás ereje, a magyarok szabadságvágya tette csodássá a szabadságharcainkat, még akkor is, ha ezeket az önkény, a felettünk álló éppen aktuális hatalom mindig legyűrte. A történelem kerekének járása úgy hozta, hogy nekünk mindig egy nagyobb, egy ránézésre erősebb ellen kellett felemelnünk a szavunkat. A magyar ember azonban sosem félte megtenni, amit megkövetelt a haza. Akármilyen erős is volt minket irányítani akaró hatalom, mi összefogtunk és erőnek erejével kezdtünk hozzá szabadságunk kivívásához. Így történt ez 1848 tavaszán, de így esett 1956 őszén is. Nagyszerű magyarok álltak a forradalmak, majd szabadságharcaink élére és ha kellett életüket adták a nemzetért, a magyar haza szabadságáért, önrendelkezésért, a demokráciáért.

‑ Mi, itt az Alföld kapujában valahogy mindig a történések fősodrában voltunk és őseink nem féltek odaállni a nemes ügyek mellé, mert vallották, hogy a haza mindenek felett áll! Sehonnai bitang ember az, aki rongy életét a haza becsülete elé helyezi! Talán ez az egyik  legfontosabb üzenete az 1848-as forradalom és szabadságharc eszméjének. 169 évvel ezelőtt Petőfi Sándornak, Kossuth Lajosnak, Jókai Mórnak, Bem Józsefnek, vagy éppen Vasvári Pálnak semmi más nem számított csak az, hogy a magyar haza szabad legyen, hogy megszabaduljon a külső befolyástól és az elnyomástól. Sokan voltak és sokféleképpen gondolkodtak a világ és benne Magyarország dolgairól is. Ám mégsem egyéni politikai érdekek vezették őket, hanem csak és kizárólag a nemzet sorsa miatti aggodalom, a haza iránti a szeretet!  Csodás és irigylésre méltó jellemvonás ez, amelyre manapság is nagy szükségünk lenne! - mondta a polgármester. ‑ Ne legyen bennünk kétség afelől, hogy Magyarország most is az életéért, az önállóságáért, a jövőjéért küzd és harcol, miközben sehonnai, bitang emberek a határainkon innen és túl gáncsot akarnak vetni törekvéseinknek. Sajnos az elmúlt hetekben újra megtapasztalhattuk, hogy hiába tudjuk, hogy erősek vagyunk, hogy megvan bennünk a tudás és a képesség arra, hogy nagy dolgokat vigyünk véghez. Akadnak néhányan olyanok akik  percnyi előnyök, vagy színes üveggyöngyök reményében aláássák a nemzet nagy terveit! A XXI. század forradalmához szerencsére már nem kell fegyver! Egészen másra van szükség, a nemzet sikeréhez, ahhoz hogy talpon maradhassunk azokban a viharokban, amelyeket a történelem most mér ránk. Bátorságra van szükség, nem is kevésre. Bátornak kell lenni a döntések meghozatalakor, a tárgyalásokon, akkor amikor az országunk érdekeit kell védeni. Nem félhetünk attól, hogy mit gondolnak majd a többiek, hogy miként gondolkodnak majd rólunk az úgynevezett szövetségeseink. Bátornak kell lennünk, mert ha nem leszünk azok, akkor elsöpör minket útjából a globalizáció, akkor elveszítünk mindent, amiért az 1848-as hőseink is harcoltak. - hívta fel a figyelmet Takáts László, aki így folytatta: - Hiszek benne, hogy mi, magyarok bátrak vagyunk. Nem félünk felemelni a szavunkat, hogyha sérelem ér minket. Tudjuk, hogy mi az, ami a nemzetünk érdeke, mi az, amitől megmarad a magyarságunk, amire oly büszkék vagyunk és amitől vezérelve annak idején a márciusi ifjaink is szabadságharcot indítottak.

Sokan próbálják elhitetni velünk, hogy jobb félni, jobb gyávának lenni, jobb elhinni, hogy kicsik vagyunk. Nem értek velük egyet és az én olvasatomban ők bizony a ma sehonnai bitang emberei. És nem azért mert nem mernek halni, most a XXI. század elején erre hála Istennek már nincs is szükség! Hanem azért, mert nem mernek bátrak lenni, egy olyan korban amikor csak a bátrak maradhatnak talpon. Ha a forradalmat kirobbantó fiatalok is úgy gondolták volna, hogy kicsik vagyunk és gyávák, akkor sosem lázadnak fel az elnyomó nagyhatalom ellen. Szerencsére nem ezt tették, mert hittek magukban, mert tudták, hogy mit akarnak és biztosak voltak abban, hogy az amire törekszenek, az egész nemzetet javát szolgálja majd! Bátorság! Ez a legfontosabb üzenete az 1848-as márciusi eseményeknek. Bátorság a múlt tiszteletéért, a jelen megéléséért és a jövő megteremtéséért! Vezesse ez a Bátorság a tetteinket!- mondta Takáts László.

Az idei esztendőben néhai Giba István pedagógusnak, a város egykori alpolgármesterének posztumusz ítélték oda az egyik legrangosabb városi elismerést, a Gubody-díjat, amelyet .a kitüntetett özvegye vett át. Giba István több cikluson keresztül volt a képviselő-testület tagja, 12 éven át a város alpolgármestere. Cegléd kulturális közéletének aktív részese volt. Pedagógusként, igazgatóhelyettesként is egész életét ennek szentelte. Szívügyének tekintette nemcsak az ifjabb nemzedék, de a város egész lakosságának gazdasági, kulturális, oktatási fejlődését. Giba István türelemmel viselt, hosszú betegség után, 74 éves korában, tavaly hunyt el.

Az ünnepség folytatásában a "Költő visszatér" címmel a Bem iskola diákjai mutatták be műsorukat, őket a Ceglédi Táncegyüttes követte a színpadon. A megemlékezés végén a résztvevők megkoszorúzták a Kossuth szobrot.

A gyerekek a délelőtt folyamán kézműves foglalkozáson vehettek részt, majd a ’48-as honvédsírok koszorúzásával folytatódott az ünnep, a történelmi egyházak képviselőinek részvételével a Református Öregtemetőben, a Kálvária temetőben, az Újvárosi Református Temetőben és az Újvárosi Evangélikus Köztemetőben.

Hagyományosan a Kossuth Múzeumban tartják Szabad Sajtó Napját. A fogadással egy időben Ez történt Cegléden 2016-ban címmel fotókiállítás nyílik.

Késő délután a diákok fáklyás felvonulását a Kossuth szobornál Molnár László népzenész tárogató-muzsikája várja, majd a Patkós Irma Művészeti Iskola ünnepi műsorával zárul a március 15-i megemlékezés.

(Fotó: Szokolai Attila)